Nos , beszélgessünk egy kicsit a teázás hagyományairól , szokásairól .
Teázás Kínában
A teázás Kínában legalább olyan hosszú és gazdag múltra, tradíciók nemzedékekről nemzedékekre továbbörökített tapasztalataira tekinthet vissza, akárcsak maga a tradicionális kínai gyógyászat (TKO). Ebben nincs is semmi meglepő, ha belegondolunk, hogy Kínában az egységes szemlélet jegyében minden összefügg és összetartozik: nincs külön étkezés - étel, gyógyszer - gyógyítás. Különösen vonatkozik ez a gyógyteákra – amelyek a kínai fitoterápiában előkelő helyet foglalnak el.
A fűben-fában orvosság elve itt máig élő, féltőn ápolt, és folyamatosan továbbfejlesztett gyakorlat.
Ezen felül a teaivás egyfajta rituálé a kínai ember mindennapos életében, amely egészen más mint az angol “tee at five”. Bár ennek is van egy elegáns, rítusos része is, másrészt szerves része életüknek és teljes napjukat végigkíséri. Mint ilyen, jelentőségében jóval túlmutat a teákban lévő hatóanyagok kiaknázásán: a rendszeres, bőséges és folyamatos folyadékbevitelt és az ízanyagok harmóniáját, egyensúlyát is szolgálja.
A teák különleges, megismételhetetlen értékét az adja, hogy gyógynövényeit a Wangwu Hegyek természetvédelmi területén, nálunk „bio”-nak nevezett, tiszta és káros anyag mentes körülmények között termesztették.
Elsőre a teák kiválasztása nagyon bonyolultnak hangzik. Ahhoz, hogy pontosan ki tudjuk választani a sok jó hatású teakeverékből azt, amelyik az adott problémára a legjobb, ismernünk kell a szerveink és a teakeverékeket alkotó hatóanyagok egymással való kölcsönhatását. A természetben és a gyógynövények hatásait alkalmazó fitoterápiában nincsenek vélemények, mindennek megvan a maga oka, helye, és értelme.
A gyógyteák fogyasztásánál javasoljuk, hogy amikor a tünetek kialakulnak, felerősödnek, fájdalom, gyulladás jelentkezik, akkor töményen fogyasszuk, mert több hatóanyagra van szükség. Amikor beáll az egyensúly, akkor a hígított változatban élvezzük tovább, egyenletesen elosztva egész napra, a tea hosszú távú hatásainak kiaknázásához.
A teázás hagyománya
Nagy szerencséje a kínaiaknak – és nekünk is – hogy megőrizte a nép azt a nagyon hasznos, évezredek alatt felgyülemlett elméleti és gyakorlati tudást, ami mára egyfajta tradícióvá nemesedett – pedig hihetetlen, gyémánttá csiszolódott bölcsesség van mögötte. Másik nagyon fontos előny náluk, hogy ezen tudás ápolására, átmentésére, gyakorlására és továbbfejlesztésére egyetemi szintű oktatás folyik szerte az országban – nemcsak hogy polgárjoga van e tudásnak, de máig ez az alapja a gyógyításnak is, egész szemléletüket áthatja ez a gondolkodásmód. Mi európaiak sajnos nem rendelkezünk már ezzel a folyamatossággal, nincsenek meg azok a gyökereink, amelyekre támaszkodhatnánk. Más a gondolkodásmódunk, csak a medicina mindenhatóságában hiszünk – ezt sulykolják belénk, és elveszünk abban a sekélyes információkat nyújtó tengerben, amit a szupermarketek polcain sorakozó millió féle teáról felénk árad.
Hol, miként fogyasztják, vásárolják a teát?
Ma, ha Kínában a városokban sétálunk, csodaszép teaházakat láthatunk, ahová népviseletbe öltözött fiatal lányok invitálják be az arra járókat. Ezekben a teaházakban mindig tudnak újat, érdekeset, különlegesen nyújtani, mutatni, felszolgálni. Nem zavarja őket az esetleges nyelvi különbözőség sem, vidáman csicseregve, kézzel-lábbal mutogatva magyarázzák el hányféle tea is van, melyik mire jó, miként kell őket elkészíteni – és természetesen rögtön meg is kínálnak.
A polcokon tucatjával sorakoznak a gyönyörű üvegtartókban a különböző teák. Nemcsak a teák sokfélesége, de a tea formája is olyan változatos, hogy az ember az egyik ámulatból a másikba esik: van itt a miénkhez hasonló zacskóban előre csomagolt tea, filteres tea, zöld tea, fekete tea, láthatunk különböző méretű, a súlyemelők súlyaihoz hasonló korong formába préselt teákat.
Az a fajtaválaszték, amit mi itthon ismerünk, semmi ahhoz képest, amit ott láthatunk – mivel azonban nincs meg a tudásunk, a legtöbbjéről megmondani sem tudjuk, milyen. Olyan, a bőség zavarába ejtő, részegítő érzés keríti hatalmába az embert egy ilyen teaházban, mint amilyet az arab országok bazárjainak fűszeres standjain élhetünk még át. Ezek a teaházak a rabul ejtően szép, részletekben gazdag, hihetetlen harmóniát árasztó kínai tradicionális építészet stílusában épültek, és berendezésük is a hagyományokat követi. Még aki nem is foglalkozik építészettel vagy lakberendezéssel, azt is ösztönösen magával ragadja e stílus harmóniája.
Teljesen megszokott jelenség Kínában, hogy az utcán járók kezében, táskája mellett, a biciklik kormányán ott lóg a kis átlátszó, fedeles teás edényke. Még a taxisok mellett a kocsiban, a buszvezető fülkéjében, de a boltokban a kassza mellett is ott fityegnek ezek a teás edények. És nem számít illetlenségnek, teljesen megszokott, mindennapos és elfogadott, hogy amikor megszomjaznak, akkor előveszik és isznak – és teszik ezt állhatatos rendszerességgel. Az is magától értetődő náluk, és igen kellemes szokás, hogy bárhová is térünk be, még a legkisebb étteremben is (háztömbönként van belőlük vagy egy tucat, kiváló konyhákkal és elképesztő változatossággal) azonnal hozzák a teát, a kannát folyamatosan újratöltik, ha kiürült – és mindezt ingyen.
De a teakínálás és -ivás a baráti összejövetelek, üzleti tárgyalások és általában minden társas érintkezés elmaradhatatlan velejárója, és otthonaikban is szorgalmasan gyakorolják. Azt hiszem, ha ezt valaki elhagyná, arra úgy néznének, mint aki nem köszön.
Hogyan készítik el a teát a kínaiak?
Szembetűnő sajátossága a kínai teázásnak – mivel gyökeres ellentéte a mi gyakorlatunknak – a tea elkészítési módja. Mi ugye beletesszük a kannába – csészébe a teát, majd ráöntjük a forró vizet. A tea vagy a filter feljön a tetejére, amit a teából kiveszünk és eldobunk. Új teához új teafüvet vagy filtert veszünk elő. Az ezeréves tradíción edzett kínaiak ezt pont fordítva teszik. Minden nap reggel betesznek kis teásedénykéjük aljára a teából és ezt egy szűrővel leszorítják az üveg aljára, majd ráöntik a forró vizet. Ezt a tealevet isszák meg, és ha elfogyott, akkor újra felöntik forró vízzel – a tealevelet nem cserélik. Mint mindennek, ami elsőre furcsa és értelmetlen, ennek is megvan a mély értelme és oka. A teában lévő sokrétű íz- és hatóanyagok nem oldódnak ki egyszerre, ahogy újra meg újra felöntik vízzel, oldódnak ki újabb s újabb anyagok belőle.
Ha minden egyes forrázás után lecserélnék a teát, akkor minden egyes alkalommal csak az elsők között kioldódó keserűanyagokat innák meg, ezzel felborítva a teaélvezet által közvetített többlépcsős íz-egyensúlyt, másrész kiaknázatlanul maradnának a későbbi fázisokban kinyerhető anyagok.
Milyen teát isznak általában?
Ahogy jártunk Kínában, azt tapasztaltuk, hogy az emberek többnyire a zöld teát isszák, ez amolyan nemzeti ital náluk. De ahány ház annyi szokás, mindenfelé más és más teákat kínáltak nekünk. Annyi bizonyos, hogy soha sehol nem kínáltak teát ízesítve: sem a cukros-citromos itthoni gyakorlat, sem a tejes angol módi ott nem megy. Érthetetlenül néztek ránk, amikor megkérdeztük, hogy nem ízesítik? Miért kellene egy csodás ízű teát bármi mással elrontani – nekik ez egyfajta szentségtörés lenne.
Kínában teljesen elmosódik a határ a tea, mint élvezeti cikknek, és mint a gyógyítás – megelőzés egyik fontos elemének a fogyasztása között. Maguknak az egyes teafajtáknak is tulajdonítanak sokféle hasznos tulajdonságot, de a lehetőségek tárházát óriási tágították azzal, hogy nagyon sok más növény különböző részeinek főzeteit is alkalmazták, bevették a teázás lehetőségei közé. Gyökerek, gombák, zuzmók és sok más, európai fülnek első hallásra szokatlan növény található a gyógyteák alkotórészei között – bár ennek a tea – gyógytea megkülönböztetésnek nincs ott semmi értelme – összefolynak a határok.
A teázás nem csak a teáról szól
Nekünk európaiaknak elképzelhetetlen az a hihetetlenül gazdag tudás, amivel a kínaiak a növényekben rejlő gyógyító erőt kihasználják. Ennek a tudásnak csak egyik része az, hogy minden egyes növény minden részének hatását ismerik és felhasználják. A nagy varázslat abban van, ahogy ezeket a tea alapanyagokat egymással kombinálni tudják. Melyik növény, melyik tea mivel keverhető, a szinergiás hatás hogy növelhető, egy adott probléma esetén miként lehet a legoptimálisabban kombinálni őket – mindez egy kínai hagyományos orvosnak a kisujjában van (nem véletlen: 5 évig tanulja keményen) – a TKO egyik igen fontos része épp a teák alkalmazása. A kínai emberek kiskoruktól kezdve folyamatosan és rendszeresen isszák a teákat. Ezzel mintegy megelőző jelleggel alkalmazzák a bennük lévő hatóanyagokat. Másrészt hozzászoknak kiskoruktól kezdve, hogy rendszeresen igyanak napközben. Ettől mi még elég messze vagyunk, de a lehetőség előttünk is itt van: élvezni a kínai teák nyújtotta élvezetet és előnyöket. De ne feledjük, hogy a teák nem gyógyszerek, velük betegségek nem kezelhetők. Egy mégoly jó gyógytea is csak rendszeres, állandó ivás mellett, és csak hosszabb idő után fejtheti ki jótékony hatását. Éppen ezért sokkal jobb, ha preventívan, megelőzően kezdjük el inni őket, és ezt huzamosan tesszük.
Hányféle tea van, és mi adja a különbségeket?
A teák között is komoly rangsor van, ami árban is kifejezi a tea értékét, különlegességét. Mindig azok a teák a legdrágábbak, amelyeket a legfiatalabb, a cserje felső részén lévő fiatal hajtásokból készítenek. Az ilyen teák vannak a teaházak legelőkelőbb polcain – átlátszó üvegedényekben kelletik magukat. Áruk olyan borsos, hogy ezeket dekára mérik. Ezek nemcsak kínai, de európai, sőt nyugat-európai mércével is arannyal vetekedő áru termékek. Befolyásolja még a tea értékét a termesztés helye is. Bizonyos területek mikroklímája és talajviszonyai egyedülálló értékkel ruházzák fel az ott termesztett teát. Egy igazi kínai ínyenc legalább olyan jól eligazodik ezek között, és tudja élvezni a finom eltéréseket, mint nálunk a borbarátok.
Angol teázás
Az angol teakultúra világhíres. Az indiaiak és kínaiak után az angolok isszák a legtöbb teát – 165 millió csészét naponta. Bár a délutáni teázás egy angol szokás, az átlag angol manapság leginkább filteres teát fogyaszt – de továbbra is tejjel. Az angol teázás hagyománya egy érdekes történet, maga a teázás pedig egy különleges ceremónia.. Angol teázás története Míg Ázsiában már évezredeken keresztül népszerű ital volt a tea, Európa csupán a 16. században fedezte fel.
Bár portugál utazók ismerték meg először, a Hollandok kezdték el a teát Kínából importálni. A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében) – az angolok, mint általában, gyanakodva kezelték az új, Európa-szerte trendy italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele.
Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea „kínai ital” névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű.
1661-ben II Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganza –t, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával – és valójában történelmet alapozott, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala.
A “tea break” a mindennapok legfontosabb része, amikor az angolok isznak egy “nice cup of tea”-t, mellette egy-két kekszet majszolva.
** Félreértések **
A magyar médiában és köztudatban néhány helytelen információ terjedt el az angol teázást illetően: Ötórai tea – az afternoon tea magyar fordítása. Az angol délutáni teázás azonban 3-4 óra között történik, többnyire 4-kor. A félreértés okozója talán az, hogy az alsóbb társadalmi rétegek tea-nak nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.Tejszínes tea – sok helyen lehet olvasni azt, hogy az angolok a teát tejszínnel is isszák. Ez a cream-tea kifejezésnek lehet a félreértése. Először is, az angolok soha nem isszák a teát tejszínnel, csakis tejjel vagy esetleg citrommal (de még az is ritka!).
A cream tea egy Dél-Nyugat Angliai specialitás, elsősorban Cornwall és Devonshire tartományokban népszerű. A tea mellé egy angol pogácsát tálalnak, clotted cream-mel és jam-mel. A clotted cream egy különleges, nagyon sűrű tejszín, amit vaj helyett alkalmaznak. A teát mindig egy mini porcelán kannában szolgálják fel, természetesen tejjel, külön egy kis kancsóban.
Tehát a tea, tej, pogácsa, clotted cream és jam együttes neve a cream tea.
Délutáni teázás
Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19.század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a tea mellé készítsen egy szendvicset (Lord Sandwich találmánya eddigre már népszerűvé vált). Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak. Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső és közép rétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A második világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba.
A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea –t.
Tea party
Az angol délutáni teázás jelenleg reneszánszát éli – már nem csupán a nyugdíjasok napi fénypontja, hanem sokan szerveznek baba-mama, baráti és családi összejöveteleket nosztalgikus teázással kombinálva, amit tea-party-nak is neveznek (ennek előnye, hogy nem kell főzicskélni, és a vendégek csupán 1-2 órát maradnak).A délutáni teázás főszereplője az angol tea. Ennek készítése valójában egy ceremónia, és ha egy angol tea-partyt tartunk, akkor muszáj betartani.
Angol tea
A teázás Ázsián kívül nagyrészt Angliában terjedt el, olyannyira, hogy az angol kultúra és gasztronómia egyik legfontosabb részese lett. Az angol tea világhírű, annak ellenére, hogy valójában indiai teáról van szó. A hagyományos angol teázás azonban már nem egy mindennapos szokás – a legtöbb angol manapság egy bögrébe dobott tea filtert forró vízzel leönt, amit 1-2 perc áztatás után kivesz, majd a teát tejjel ízesíti. Ez a modern angol tea, amit a britek reggeltől estig, szinte folyamatosan, isznak. Az igazi angol tea készítése azonban egy ceremónia, amit vendégek számára a mai napig illik betartani.. Kellékek Vízforraló:
a legfontosabb kellék a vízforraló. Ez hagyományosan teáskanna alakú és régen a tűzhelyen forraltak vizet benne (népszerű volt sokáig a fütyülős vízforraló kanna is). Manapság azonban legtöbben modern, elektromos vízforralót használnak, amely Nagy-Britanniában a legnépszerűbb konyhai kisgép.
Teáskanna:
ha beugrik egy barát vagy rokon egy bögre vagy csésze teára, ilyenkor általában előkerül a teáskanna. Hagyományos délutáni teázáshoz viszont alapszükségletű. A teáskanna ideálisan porcelán vagy egyéb kerámia, de lehet modern üveg, szilikon, vagy hagyományos öntöttvas, kőedény. A fémkanna nem alkalmas, mert nem jó hőtartó.
Kanna melegítő:
angolul tea cozy, amit “teababa” névre fordítottak le magyarul. Ez valójában egy bélelt sapkaforma, amit a teáskannára borítanak az angolok, hogy a tea meleg maradjon.(Tipp: ilyet érdemes venni, mert kisebb tálalóedényekre is ráhúzható!) Teáskészlet – bár hétköznap szinte mindenki bögréből issza a teáját, vendégváró alkalomra muszáj a csésze. Egy tipikus angol készlethez tartozik egy teáskanna, tejkiöntő, cukortartó, csészék és csészealjak, kistányérok. Általában minden háztartásban van egy formális (6-8 személyes) és egy egyszerű vagy eklektikus (2-4 személyes) teáskészlet.
(Tipp: sikkes verzió az, ha a csészék mindegyike különböző, individuális vagy antik jelenség!) Teafű: annak ellenére, hogy a legtöbb angol nap mint nap filteres teafüvet használ, szinte mindenki konyhaszekrényében található natúr teafű, sokszor egy egész kollekció! Az angol tea készítéshez mindig fekete teafüvet használnak (bár sokan isznak Angliában is már zöld, fehér, gyógynövény és gyümölcsteákat – de ezeket soha nem tejjel, és ezek nem is alkalmasak tipikus angol tea készítéséhez).
Teaszűrő:
ha nincs a kannába szűrő beépítve, akkor szükséges egy teaszűrő. A legideálisabb az, ami a csésze vagy bögre peremére illeszthető, így könnyebb a tea kitöltése.
Angol tea készítése
Hozzávalók --
4 csészére 5 tk. fekete teafű
4 és fél csésze víz
Langyos tej
Elkészítés
A vizet felforraljuk a vízforralóban. Fél csésze forró vízzel kiöblítjük a teáskannát, majd a teafüvet egyből a kannába töltjük – ez azért fontos, hogy a forró víz ne hűljön majd le hirtelen, továbbá a teafű pólusai a melegben kitágulnak, és kiengedik az aromájukat. A vízforralót ismételten felforraljuk. Forrásponton lévő, azaz bugyborékoló vizet öntünk a teáskannába a teafűre. A fedőt rátesszük, letakarjuk a teasapkával vagy bebugyoláljuk konyharuhákkal.
3-5 percig áztatjuk. Közben tejet öntünk egy kis kancsóba.
Tálalás
Előkészítjük a teasüteményeket. Az asztalra helyezzük a teáskannát, tejet, csészéket – esetleg cukrot – és kistányérokat. Kevés tejet töltünk a csészékbe, majd teaszűrőn keresztül a forró teával leöntjük. A teáskannát forró vízzel ismételten feltöltjük, melegen tartjuk.
Tippek
A teát ne áztassuk 5 percnél tovább, mert keserű lesz (felszabadul a tannin), és ne is kevergessük.
FONTOS: mindig a tejre öntjük a teát – nem a teába a tejet (a tej nem válik szét és kellemesebb íze lesz a teának)!
Ha több vagy kevesebb személyre készítünk teát, akkor is tartsuk be ezt az alapszabályt:
„személyenként 1 tk. teafű plusz egy a kannának” (az angol mondás szerint).
Egy adag teafűből akár 2-3 kanna teát készíthetünk – ez persze a teafű erősségétül függ.
Teafű kombinációk:
alkalmazhatunk teakeveréket (pl. English Breakfast, English Afternoon, Yorkshire tea), de érdekesebb és ízletesebb, ha magunk 2 különböző teafüvet keverünk.
Az egyik legyen erős, a másik különleges, zamatos ( pl. Assam – Earl grey 3:1 arányban),
Tejmentes tea – bár az angolok mindig tejjel isszák a teát, akik tej nélkül vagy citromosan szeretik, a következő gyengébb teafüveket használják:
Darjeeling, Ceylon, Earl grey, Lady grey.
Koffeinmentes tea – már létezik koffeinmentes fekete teafű, de Roobois teafű is alkalmazható.
Tej - a tej általában félzsíros, amit lehet helyettesíteni szója vagy egyéb növényi eredetű “tejjel”.
Étkezés
(illemtana)
Akár otthon, akár vendégségben étkezünk, csak kézmosás után üljünk az asztalhoz. A piszkos kéz visszataszító látvány!
·
Az étkezésnek csak akkor lássunk neki, ha már a háziasszony hozzákezdett. A háziasszony viszont csak akkor kezdhet hozzá, ha már mindenki vett magának ételt a tálból.
·
Étkezés közben mindkét kezünk legyen az asztalon, még akkor is, ha egy kézzel is meg tudjuk enni az ételt.
·
Saját evőeszközünkkel soha ne nyúljunk a tálba, de kézzel se (kivétel a gyümölcsös és a süteményes tál), mert nemcsak illetlenség, hanem gusztustalan is. Ha viszont gyümölcsös vagy süteményes stb. tálban valamit megfogtunk, azt vegyük ki a tányérunkra.
·
Ha kenyeret eszünk, a kenyeret csak törjük, és ne harapjuk. A letört kenyérdarabot bal kézzel tegyük a szánkba. Viszont nem illetlenség a megkent kenyeret vagy szendvicset harapdálni.
·
Étkezés közben ne feledkezzünk meg a szalvétáról. Ivás előtt és után mindenképpen használjuk, mert így illik. Szalvétával ugyanakkor nem illik arcot, homlokot stb. törölni. Az elhasznált szalvétát mindig rakjuk a tányérunkba.
·
Ha befejeztük az étkezést, az evőeszközt a saját tányérunkba tegyük párhuzamosan egymás mellett, nyelükkel jobbra fordítva.
·
Fogpiszkálót az asztalnál nem illik használni. Az ebéd végén a mosdóban vájjuk ki a fogaink közé szorult ételt.
ASZTALTERÍTÉS
(szabályai)
Az asztalt teljes hosszában terítsük. Az abrosz legyen összhangban a tányérok színével, és mindig ragyogó tisztán tegyük fel.
.
Egyforma edényeket, evőeszközöket és poharakat használjunk.
.
A terítésnél alulra kerül a lapos tányér, felül legyen a mélytányér. Ha előétel is van, a mélytányér alá két lapos tányért tegyünk.
.
A kistányért a teríték bal oldalán helyezzük el.
.
Fűszertartó legalább minden negyedik teríték mellé kerüljön.
.
A tányér bal oldalán legyen a nagyvilla, jobbra a kés és a leveses kanál.
.
Az evőeszköz hegye az asztal közepe felé mutasson. A tányér előtt van a helye a desszert evőeszközöknek.
.
Több fogásnál az evőeszközöket a felhasználás sorrendjében helyezzük el.
.
Baloldalra tegyük a szalvétát.
.
A terítéken a poharak állnak legelöl.
.
A vizespoharakat állítsuk a kés hegye elé.
.
Ha többféle italt szolgálunk fel, a talpas poharak ennek megfelelően helyezzük a tányérok elé.
.
A söröspoharakat nem kell előre az asztalra tenni.
.
A kenyeret kosárban tegyük a terítékre.
.
Az asztalra hangulatos díszként rakhatunk virágot és gyertyatartót is.
Ültetési rend
(asztalnál )
Az illem szerint az ebédre vagy vacsorára meghívott vendégeket a háziasszony szólíthatja asztalhoz, és mindenkinek kijelöli a helyét. Ha több vendégről van szó, egyszerűbb kártyával jelezni, hogy kinek hol a helye.
.
Az asztal formájától függően (téglalap alakú asztal esetén) az ültetést úgy rendezzük el, hogy a háziasszony és a házigazda az asztal két végén üljön, egymással szemben. De az is elfogadható, hogy a háziasszony és a házigazda az asztal középső részén ül egymással szemben. Kerek asztal esetében is törekedjünk arra, hogy a háziak szemben üljenek egymással.
.
Elsőként mindig a háziasszonynak illik leülni. A vendégek csak ezután foglalhatják el a helyüket. Ez alól kivétel, ha a háziasszony szolgál fel. Abban az esetben, ha a vendégek között ünnepelt is van, akkor az ünnepeltet ültessük a főhelyre.
.
A háziasszony jobb és bal oldalára ültessük a két legfőbb férfi vendéget, míg a házigazda két oldalára a két legfőbb nővendég kerül. A nőket és a házaspárokat ne ültessük egymás mellé.
.
Ha az ebédet vagy vacsorát valamelyik személy vagy házaspár (jegyespár) tiszteletére rendezzük, ilyenkor őket emeljük ki az ültetésnél.
ÜLTETÉSI REND
(autóban)
Ha gépkocsival utast szállítunk, első dolgunk, hogy az utasoknak kinyissuk az ajtót, és a hölgyeknek, az idősebb férfiaknak segítsünk a beszállásban.
.
Az illemszabály szerint a vendéget a gépkocsiban a menetirány szerinti jobb hátsó ülésre kell ültetni. Mivel ma már a kocsi vezetője melletti ülést tartják a legjobbnak, a beszállásnál célszerű megkérdezni a vendéget, hogy melyik helyet választja magának.
.
Ha viszont csak egy utasunk van, akkor a fõhely a mellettünk lévő ülés.
Ebben az esetben nem kell felajánlani a vendégnek a választási lehetőséget.
.
A gépkocsiban a legjobb hely illeti meg a nőket, a legtekintélyesebb, vagy legidősebb utasokat.
.
Ha többen utaznak, elsőként mindig a hölgy utasokat engedjük beszállni a kocsiba. Az utazás végén is először ők szállnak ki, de előtte illik kinyitni a gépkocsi ajtaját és segíteni kiszállni az utasokat.
.
Ha vendégeink között hölgy is van (gépkocsi nélkül), illik hazaszállítani, bárhol is lakik.
.
Utasainkat illik idejében elvinni a megbeszélt helyre. Útközben illetlenség megállni és saját dolgainkat intézni, még akkor is, ha utasunk nem ellenzi ezt.
ITALKÍNÁLÁS (etikett)
Ebéd, vacsora előtt étvágygerjesztő aperitiffel kínáljuk a vendégeket. Csak pálinkák és keserû italok alkalmasak étvágygerjesztőnek. Az aperitif semmiképp se legyen édes ital, mert elveszi az étvágyat. Az ital mellé adjunk egy kis harapnivalót is, nehogy megártson.
·
Azok számára, akik nem ihatnak alkoholos italt, mindig legyen alkoholmentes üdítőital vagy ásványvíz. Az italt jellegének megfelelően hűtve vagy jéggel, és a hozzávaló pohárban szolgáljuk fel. A vörösbort, a konyakot és a likőrt ne kínáljuk hidegen. Ezek csak a szobahőmérsékleten kellemesek.
·
Minden egyes fogáshoz más-más ital illik, de leveshez, kompóthoz ne adjunk semmifélét. A főételt lehetőleg olyan borral szolgáljuk fel, amilyennel készült. Fehérbort fehér, vörösbort vörös hússal a legjobb fogyasztani. Étkezés után kávét, konyakot, pezsgőt kínáljunk.
·
Ha az étkezéshez többféle bort szolgálunk fel, a borok sora a jobb és különlegesebb kategóriák felé haladjon. A túlzottan fűszerezett ételekhez ne adjunk bort, mert a fűszer elnyomja a bor ízét. Hidegtálakhoz és salátás előételekhez is inkább sört fogyasszunk.
ITAL (tudnivalók)
Alapvető szabály, hogy étkezés előtt étvágygerjesztőt, a különféle fogásokhoz más-másfajta italt, a feketekávéhoz pedig konyakot (a hölgyeknek likőrt) szolgálunk fel. Az aperitif magas szesztartalmú legyen. Édeset ne adjunk, mert az csökkenti az étvágyat.
·
Ahhoz, hogy helyesen tudjuk megválasztani, milyen ételhez milyen italt adjunk, nagyjából ismernünk kell az italok, elsõsorban a borok fontosabb sajátosságait.
·
Az előételhez „száraz” fehérbort, raguhoz vagy pörköltszerû ételhez könnyû vörösbort, barna sülthöz „nehéz” vörösbort, desszerthez likőrbort, aszúbort vagy pezsgőt adjunk. A pezsgő nem előzheti meg a bort. Ha nincs előétel, leves előtt bort vagy sört nem illik inni.
·
A fehér borokat 8-14 C fokra leűtve, a vörösborokat pedig szobahőmérsékleten szolgáljuk fel. A hűsítő italokat általában 10 C fokra hűtsük. A pezsgő csakis jéghidegen jó. A tömény italokat szobahőmérsékleten és hűtve is adhatjuk.
·
Mielőtt innánk, minden falatot nyeljünk le, és szalvétával töröljük meg a szánkat, hogy a pohár széle ne legyen maszatos. Tele szájjal inni sem szabad!
·
Ha kávét iszunk, csak a csészét emeljük meg. Ha már felkavartuk a cukrot, vegyük ki a kanalat, és tegyük a csészealjra.
·
Az italokat mindig kortyolgassuk, ne igyuk ki egyszerre (kivétel néhány tömény ital). Első töltéskor viszont csak akkor igyunk, ha a házigazda poháremeléssel jelt ad.
·
Ha koccintunk, akkor minden esetben igyunk is. Elegendő egy korty ital is. Ivás nélkül visszatenni az asztalra az italt illetlenségnek számit. Sörrel, vízzel, üdítővel ne koccintsunk!
ITASSÁG
(megelőzés)
Az italozáskor jelentkező kellemetlen tüneteket legjobb megelőzni. Ha az alkoholfogyasztást nem tudjuk elkerülni, akkor előtte célszerû olajbogyót, olajos magvakat, szardíniát stb. enni. Ezek az élelmiszerek lassítják az alkohol felszívódását. Éhgyomorra alkoholt semmiképpen ne igyunk!
·
Próbáljuk elkerülni az italok összevissza keverését. Lehetőleg egyféle ital mellett maradjunk. Borra sört ne igyunk, a könnyű édeset pedig nehéz töménnyel ne keverjük.
Ha már sokat ittunk, a szénsavas alkoholról végképp mondjunk le. Az ilyen ital csak ront állapotunkon.
·
Ha mégis túl sokat ittunk, másnap fogyasszunk sok hideg gyümölcslevet és ásványvizet. Reggelire együnk sós halat, sonkát, de jólesik ilyenkor a savanyú káposzta is. A kínzó másnaposság csillapítására együnk multivitaminokat, ill. B6-vitamint. Egy csésze erős, hideg kávé vagy kamillatea is segítségünkre lehet. Meleg italt azonban ne fogyasszunk!
·
A fejfájást és a levertséget hideg borogatással vagy nyakunk enyhe dörzsölésével próbáljuk csökkenteni. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a váltott hőfokú tusolás is.
·
A másnaposságot sohase gyógyítsuk alkohollal, mert már egy kevés szesz is meghosszabbítja a kellemetlen állapotot. Ha nincs étvágyunk, inkább koplaljunk, kényszerbõl ne együnk.Bemutatkozás
(szabályai)
Ne mindenkinek mutatkozzunk be. A bemutatkozás csak akkor ésszerû, ha a kapcsolatunk tartóssá válhat, vagy ha hosszabb időn keresztül egy helyen tartózkodunk valakivel. Mindenképpen kerüljük a bemutatkozást ott, ahol nem fontos a nevünk (vásárlás, utazás stb.).
*
Ha idegent keresünk fel a lakásán, mindig mutatkozzunk be. Be kell mutatkoznunk akkor is, ha telefonon hívunk valakit.
*
Bemutatkozásnál a teljes nevünket mondjuk meg, lehetőleg érthetően. Megadhatjuk még a foglalkozásunkat is. Keresztnévvel azonban soha ne mutatkozzunk be, nem illik! Ha nem jegyeztük meg a bemutatkozó nevét, nem illetlenség újra megkérdezni.
*
Bemutatkozásunkat a legtöbb esetben kézfogás kíséri. Ilyenkor a kézfogásra vonatkozó szabályokat kell alkalmaznunk.
*
Az ismerkedés általában bemutatással kezdődik. Ha társaságban kerül sor erre, a házigazda vagy a háziasszony mutatja be a vendégeket. Nem nélkülözhetjük a bemutatkozást akkor sem, ha mi keressük fel a társaságot. Ilyenkor köszönünk és bemutatkozunk! Ha vacsora közben késve érkezünk, csak a mellettünk ülőknek kell bemutatkoznunk.
*
Ha társaságban mutatkozunk be, a nőknek nem kell felállniuk, ülve maradhatnak. Ez alól csak akkor lehet kivételt tenni, ha a bemutatott férfi kora vagy társadalmi tekintélye indokolja. A férfiak viszont koruktól és rangjuktól függetlenül, minden esetben kötelesek felállva üdvözölni a hölgyeket.
Bemutatkozás
A bemutatkozásnak, az ismerkedésnek megvannak a maga szabályai, amelyeket a közösségi élet alakított ki. Az egyik ilyen szabály, hogy az ismerkedést lehetőleg egy közös ismerős közvetíti. Akár férfivel akár nővel akarunk megismerkedni, mindig valamelyik közös ismerősünket kérjük meg, hogy mutasson be az illetőnek. Ez gyerekeknél is így lenne illendő.
.
Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az új beosztottat a főnöknek. Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk.
.
Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy közeli rokonának a dolga. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó:
"Engedje meg, hogy bemutassam",
"Bemutatom kedves barátomat....",
"Bemutatom az osztálytársamat...."
.
Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel,
- felnőtt nőkre ez nem vonatkozik -
illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.
.
Az orrunk alatt elmotyogott "Maca vagyok", esetleg ülve felkiáltani "Gézának hívnak" nem helyes!
.
Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek).
A kézfogás alapvető szabályai:
mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak,
a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak.
A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás.
Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.
A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.
.
Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.
.
Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.
.
Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről...stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy "köszönöm"-mel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.
Találkozás-Köszöntés
Télen előfordulhat, hogy a felek kesztyűben vannak a találkozáskor. A férfi minden esetben lehúzza a kesztyűjét a kézfogásnál, a nő azonban nem. Ha mégis megteszi, vegye a férfi különös megbecsülésnek.
.
A kézcsók alkalmával a férfi a nő nyújtott kezére hajol, és zárt ajakkal érinti a keze fejét.
A csattanós kézcsók nem ízléses.
Visszatetsző és bizalmaskodó jellegű, ha a kézfej helyett a csuklót, vagy a kart csókoljuk meg. A nő sohase kényszerítse ki a kézcsókot, a férfi joga megítélni, hogy kinek csókol kezet és kinek nem. Ne lendítse tehát a nő kezét a köszönő férfi ajka felé.
.
A kézcsók tehát ne legyen:
- hosszan tartó,
- túl nedves,
- ne kísérje tolakodó megjegyzés,
- vagy bántó pillogás.
.
Főleg kulturáltabb népeknél előfordul, hogy csak kézcsókra utaló mély meghajlással üdvözlik a megismert, vagy üdvözölt hölgyet.
.
Ugye sokszor hallotta már kisgyerekes szülőktől, mikor gyerekeiket a kezdeti illemre nevelik: "Köszönj szépen!"
.
Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell.
Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket. A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.
.
A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek: tehát a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek, fiú a leánynak.
.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)
.
Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
.
Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!
A köszönés formái:
- A napszaktól függően elfogadott köszönés,
"jó reggelt",
"jó napot",
"jó estét",
"jó éjszakát kívánok".
Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja "kívánok" szót.
A gyerekeket a "szervusz", a "szia" szavakkal üdvözölheti.
Búcsúzásra a "viszontlátásra" szó a legmegfelelőbb.
- Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek "sziával", "szervusszal".
Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!
- Vannak hivatalos köszönések: a katonák
"erőt egészséget" kívánnak,
a bányászok "jó szerencsét" mondanak.
A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást:
ez a tisztelgés.
Beszélgetés
(illemtana)
Mindig érthetően, világosan beszéljünk. Ne hadarjunk, ne beszéljünk vontatottan, ne kényeskedjünk.
*
Beszélgetés közben ne vágjunk hirtelen más szavába. Véleményünk kifejtéséhez várjuk meg, amíg partnerünk befejezte mondatát.
*
Durva ellenvetés vagy letorkolás bennünket hoz előnytelen helyzetbe.
*
Beszélgetés közben ne legyünk durvák, ne emeljük fel a hangunkat.
*
Főleg nőkkel és idősebbekkel szemben legyünk udvariasak és türelmesek.
*
Vendégségben is illik beszélgetni. A vendég a társalgásban előjogokat élvez, de ez nem jelenti azt, hogy csak mi beszéljünk.
*
Beszélgetéskor lehetőleg mindenki számára elfogadható témákkal foglalkozzunk.
Nem illetlenség terített asztalnál beszélgetni, de tele szájjal soha ne beszéljünk.
Ha nagy a társaság, csak a mellettünk ülőkkel társalogjunk. Nem illik átbeszélni az asztal fölött.
Ha telefonon beszélünk, mindig legyünk rövidek és lényegre törők. Nem illik hosszú ideig feltartani a hívott felet.Telefonálás
A telefon használata ma már mindennapos dolog.
A telefon olyan eszköz, amivel elérhetünk másokat és mi is elérhetővé válunk. Sok mindent elintézhetünk ezen eszköz segítségével, köszönthetjük rokonainkat, barátainkat, elintézhetünk kevésbé fontos dolgokat, vásárolhatunk, érdeklődhetünk. Egyszerű dolog a telefonálás: felveszem a kagylót, tárcsázok és már beszélek is.
Az illemet nem tudó emberek azzal kezdik a beszélgetést, hogy "Kivel beszélek?...".
Az illendőség úgy kívánja, hogy a hívó fél mutatkozzon be.
Nagyon fontos szabály, hogy röviden beszéljünk, ez azért fontos, mert ha fülkéből beszélünk mások is szeretnének beszélni. De a lakások közötti beszélgetésekkor is szorítkozzunk a mondandónk rövid összefoglalására, mert lehet, hogy a beszélgetésünk alatt mások is keresték azt, akivel mi beszélünk, és lehet, hogy a miénknél fontosabb dolgokat akartak mondani. Vagy az is előfordulhat, hogy a hívott fél siet valahova, vagy a kádból ugrott ki a telefon csörgésére. A telefonálás ideje általában 3 perc.
Ezen idő alatt 1-2 oldalnyi írott szövegnek megfelelő információt mondhatunk el.
A telefonálás nem minden időpontban alkalmas.
Magánlakást reggel nyolc előtt és este nyolc után nem illik hívni.
A telefonról szólva meg kell említeni azokat az embereket, akik idegeneket felhívva, trágár dolgokat mondanak a készülékbe, majd lecsapják a kagylót, őket telefonbetyároknak hívjuk. Roppant illetlen dolog másokat ilyen módon zaklatni, pláne éjszaka, vagy kellemetlen időpontban.
Ha hivatalba telefonálunk, akkor is első dolgunk a bemutatkozás, majd a keresett személy megnevezése.
A telefonálás alapvető szabályai:
- Ha minket hívtak, megvárjuk a hívó bemutatkozását és azt, hogy kivel szeretne beszélni.
- Ezután mi is bemutatkozunk, és ha bennünket keresnek, kezdődhet a beszélgetés.
- Mindig tisztán, érthetően beszélünk, nem túl halkan és nem túl hangosan. Mindkettő zavaró lehet.
- Mondandónkat a legrövidebbre fogjuk, hogy ne raboljuk mások idejét.
- A telefonálást üdvözléssel fejezzük be.
Előfordul, hogy tévesen tárcsázunk, vagy a központ nem oda kapcsol, ahova szeretnénk. Ilyenkor illik bocsánatot kérni. Ha nálunk jelentkezik valaki tévesen nem szabad a kagylót lecsapva modortalanul viselkedni, és persze durva szavakat sem szabad használni.
Mobil
Ha valakit a mobilján hívsz, akkor mindig mutatkozz be (bár lehetséges, hogy a készüléke kijelzi a számodat, és már a neveden fog szólítani), és kérdezd meg az illetőtől, hogy nem zavarod-e. Hiszen megtörténhet, hogy az ismerősöd éppen nyilvános helyen tartózkodik, ahol nem akar beszélgetni.
Ha valakit a mobilján hívsz, akkor mindig mutatkozz be (bár lehetséges, hogy a készüléke kijelzi a számodat, és már a neveden fog szólítani), és kérdezd meg az illetőtől, hogy nem zavarod-e. Hiszen megtörténhet, hogy az ismerősöd éppen nyilvános helyen tartózkodik, ahol nem akar beszélgetni.
.
A mobiltelefon kiváltképpen nem trécselésre való, hiszen nagyon drága! Ha te telefonálsz, nyugodtan meg is mondhatod, hogy csak röviden beszéljetek, mert mobilról hívod az illetőt. Ha téged hívnak, nem kell bemutatkoznod, hiszen a telefon személyre szabott. Ha viszont valaki másnak a mobilja van nálad, akkor mindenképpen mondd meg, hogy ki vagy és kinek a készülékét használod.
.
A mobiltelefon használatának legfontosabb szabálya talán az, hogy
színházi előadáson,
moziban,
vendégségben,
korházban ,
hivatalos helyen stb. nem illik használni.
És természetesen az iskolai órákon sem:
nemcsak telefonálni, hanem sms-ezni sem szabad!
Ilyenkor a készüléket ki kell kapcsolni, mert amilyen peched van, úgyis éppen akkor szólalna meg! És akkor aztán hallgathatod, hogy mobilos bunkó vagy, illetve elkönyvelhetsz egy újabb intőt magadnak.
.
Egyszóval a saját érdekedben is jobb, ha betartod a telefonálás írott vagy éppen íratlan szabályait! Hidd el, nem is olyan nehéz!
Nyakkendő kötés
Nyakkendő kötés,- ha még gondot okoz.
Tanulmányozd és próbáld ki.
Ha nem is hordod mindig néha szükség van rá.
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE !
REMÉLEM SEGÍTETTEM !
